Kutatási területem a szüléstől való extrém félelem (tokofóbia) és az ezzel összefüggésbe hozható orvosi indok nélküli programozott császármetszés.
A nemzetközi szakirodalomban az elmúlt 20 év során számos cikk született a témában, Magyarországon azonban nagyon kevés információt találunk a jelenségről. A közösségi média anyacsoportjaiban ugyanakkor szinte naponta lehet olvasni olyan várandósok vagy gyermekre vágyó nők posztjait, akik rettegnek a szülés gondolatától, és egymástól kérnek tanácsot, mitévők legyenek, hogyan lehet elintézni, hogy programozott császármetszés során adjanak életet gyermeküknek.
Kutatások alapján az anyák 8-9 százaléka retteg a természetes szüléstől. Vannak köztük olyanok, akikben ez az érzés már kamaszkorban megjelenik, és később, a gyermekvállalási szándék kapcsán erősödik fel újra, és vannak olyanok is, akik már túlvannak egy vajúdás- vagy szülésélményen, amely olymértékben volt traumatizáló, hogy soha többé nem szeretnék ennek kitenni magukat.
Érintett édesanyák így írják le érzéseiket:
“Már tinédzser koromban, amikor egyáltalán szóba került, hogy családalapítás, én már akkor tudtam, hogy csak császár jöhet szóba. Világéletemben viszolyogtam a hüvelyi szülés gondolatától.” Őszirózsa
“A fogantatásnak nagyon örültem, viszont végig úgy álltam hozzá, már mikor terveztük is, hogy én csak és kizárólag császármetszéssel vagyok képes világra hozni egy babát. Tehát nekem ez szóba sem jöhetett soha, a gondolataimba se, hogy természetes úton szüljek.” Jázmin
“Amikor a férjemmel is beszéltünk, hogy lesz gyerekünk, valahogy tényleg a szülésnél a császármetszés jött a fejembe, hogy az egy olyan út, amivel így teljesen ki tudok békülni.” Nefelejcs
“Az elmúlt 2-3 hétben már egyre többször volt, hogy itthon voltam egyedül, és eszembe jutottak a tavalyi szülőszobai élmények, bevillantak… most hogy ha szülnék, melyik szülőszobában szülnék… Viszont ugye a császármetszés az egy teljesen másik… akkor ott nem kell a szülőszobába bemenni… tehát akkor így… így jutottunk el ide, és azt kell mondjam, hogy azóta vagyok megnyugodva, azóta tudok egy kicsit lelkileg rákészülni erre az egészre.” Tulipán
“Úgyhogy eleinte én mondtam, hogy a másodikat megpróbálnám megint természetesen, de ez így, ahogy közeledett az, hogy tényleg most már a másodikat várom, biztos, hogy nem. Én mondtam, nekem ez nem az én világom, a szülést nem nekem találták ki, úgyhogy ezt nem.” Nárcisz
„Fizikai tüneteket produkáltam a gondolattól is, hogy nekem természetes úton kelljen szülni. Tényleg azt éreztem, hogy sírok, hogy összeszorul a gyomrom, hogy rosszul leszek, és projektáltam mindenféle rémképeket, hogy nem leszek képes megszülni, hogy pánikrohamot kapok szülés közben, nem jut elég oxigénhez a baba.“ Jázmin
A jelenleg érvényben lévő törvények és szakmai protokollok alapján anyai kérésre történő császármetszésre nincs lehetőség, a szülés módja feletti döntés teljes mértékben orvosi kompetencia. A szakszemélyzet hozzáállása az indikáció nélküli programozott császármetszéshez a gyakorlatban azonban közel sem egységes.
Az érintett anyák helyzetét nehezíti, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében nem lehet mellettük fogadott szülészorvosuk, sem választott szülésznő gyermekük világrahozatalakor. A várandósok így hosszú ideig magukra maradnak szorongásaikkal, félelmeikkel, amely kihat lelkiállapotukra, a magzattal való kapcsolódásukra. Ugyanakkor a késői segítségkérés (3. trimeszteri pszichiátriai javaslat kapcsán) behatárolja a lehetőségét annak, hogy effektív segítséget tudjanak kapni az érzéseikkel való megküzdéshez.
Amennyiben úgy érzi, fokozottan szorong a szülés miatt, és szeretne segítséget kérni a félelmeinek oldásában, keressen bizalommal. Szakmai segítség igénybevétele hozzájárulhat várandóssága alatti mentális jóllétének fokozásához, csökkenthető a szorongás és a stressz, erősödhet az anya-magzat kötődés.
Az idézetek az édesanyák beleegyezésével kerültek felhasználásra. Forrás: Szlávik-Keller Hajnalka: Az anyai császármetszés-preferencia mögött álló pszichés tényezők feltárása, ELTE, 2022. Témavezető: Prof. Dr. Varga Katalin